Akik fordulnak

Négy gong. Óra indul. Nagy lendülettel vetem bele magam a szédítő forgásba. Ja, nem. Mintha meg se moccannék. De nehéz is nem mozdulni! Hol a határ a mozgás és a mozdulatlanság között? Kétségebe esetten keresem magam az időben. Hol tartok? Mennyi egy másodperc? Hallom a szívverésem. Vajon ez segít eligazodnom. Ha sétálok, futok, ki tudom számítani, mikor hova érek. Egy szinte nem-mozgásban elveszek. De élvezem. Lebegek. Korán érek Délre. Kicsit várni kell a gongra. Kb. egy perc várakozás - nagyon hosszúnak tűnik. Lebegek tovább. Nyugatra pontosan érkezem, óriási érzés. Észak felé megint kicsit sietek,, de Keletre szinte időben érek vissza, talán kicsit késve.
Bent nyugalom és csönd - kint rengeteg madárcsicsergés, harsog az erdő. - Messziről autók zaja. Repülő nincs.
Alig mozdulok, szinte állok. - A messzi távolba fúródó tekintetem a végtelenben szédítő sebességgel tányért hasít a mindenségbe.
Meditáció. Más állapot. Szédület. Talán mindegy, hogy az ember milyen gyorsan forog.
Majd' ötszázan nézünk egyszerre ugyanabba az irányba. Ugyanabba? Nézőpont kérdése.
Majd ' ötszáz test- és lélektengely találkozik a Föld egyetlen középpontjában, és válik eggyé, s ugyanakkor fut ki az univerzum ötszáz irányába egymástól egyre messzebb, egyre távolodva egymástól, a találkozás reményét egyre inkább maga mögött hagyva.
Elképzelem, ahogy több és több és egyre több tengely rohan át rajtam. A végtelen mennyiségű tengely egy hatalmas gömbbé egyesül, aminek a középpontja én vagyok, felülete (ha van) a végtelenben. Ötszáz ilyen gömb alakult, forog most egyidejűleg. A végtelenhez képest az ötszáz középpont közötti távolság semmiség. Nulla. Mind az ötszázan egy központban vagyunk.
Áfonya, a kutyánk egyszer odaszalad hozzám, óvatosan megszagolja a bokámat, majd megfordul és elmegy. Érti.
Jó volt.

Izgatottan vártam a napot ... felmerült bennem néhány különleges hely, de végül a kézenfekvő megoldást választva, itthon a kertünkben jelöltem ki a kört.
A kör közepére egy bontott burkolólapot tettem, amely hajdan az egri bazilika padlójának volt a része, erre álltam 18 órakor.
Csukott szemmel figyeltem az érzéseimet. A külső zajok, az utca , a szomszédok zajai eltávolodtak, ... a kertünk madarai pedig segítettek abban, hogy egyre inkább a természet részének érezzem magam.
Bizsergető érzés a talpamban, a tenyeremen ... micsoda energiák, Új Zélandi emlékek villannak be. Vajon ott is forog most valaki? Szerintem igen.
Kb a huszadik perc környékén furcsa érzés ... miért nem vagyok mezítláb? Olyan jó lenne úgy érezni a talajt.
... Pár csepp eső ... milyen izgalmas lenne, ha eleredne rendesen, nem vágyom arra, hogy bőrig ázzam, de nem zavarna.
Egy újabb gondolat ... itt a kertünkben meztelenül is fordulhatnék. Nem zavarnék senkit, és milyen felszabadult érzés lenne. Legközelebb kipróbálom, ... és mi van, ha nem várok vele egy évet, miért ne tapasztalhatnám meg most? ... Csukott szemmel állok, fordulok tovább, de kilépek a cipőimből és lehúzom a zoknit is ... Így is kezdhettem volna. Kicsit hideg a kő, amin állok, de sokkal jobb érzés, mint cipőben. Reggelente is szeretem, ha mezítláb sétálhatok egyet a harmatos fűben. ... Gyorsan leveszem az ingem, a trikóm és kibújok a nadrágból is ... Pucéran folytatom a fordulatot. ... A természet része vagyok ... Milyen lenne megcsinálni a 24 órás fordulatot, így? Kibírnám-e vajon? Egyáltalán az hogy is van? Kaja nélkül biztosan kibírnám, meg állva is, de inni csak kellene ...meg éjszaka azért elég hideg is lehet ...
Szóval érdekes gondolatokat hozott elő ez az óra ...
Jó volt Veletek.
Köszönöm!

Bodzakör

Utolsó szavam: IGEN.

Kitörő boldogság, amikor beléptem a körbe.

Kelet - körmosoly, mikro és makrovilág.
testemben bent a Földön kint. Test.

Dél - szívemre tett kézzel. szétterül előttem a tó, a gyógyító hegyek. szeretettel, szerelemmel. ez az élet, lélek-energia.

Nyugat - térden állva az oltárral szemben. az oltár Keletre néz bent, én Nyugatra kint. minden imám elmondtam. mindenkiért. minden magamért. minden ősömért. mindenki másért. Magamért és Érted.

Észak - Az erdő. szemben az erdő. kirepültem Hozzád, te is az erdővel szemben állsz. szeretlek szerelemmel. ez van most velem. kell mindig, kell egy erdő.

újra Kelet - az utolsó percek. átlényegültem. megbizonyosodtam. körbenéztem újra. mindent megköszöntem ennek a tájnak. befogadott. befogadtak. itthon itt vagyok. hazatértem. IGEN. ez az én helyem. itt van a helyem. itt temessetek el. ide gyertek hozzám.
igen. igen. igen.
kiegyenesedtem
ez vagyok én
így. Veletek mind.
telitalppal a Földön.
mellettem Lala, akiből az első félórában csak a csorgó könnyeit láttam. jól van így, rendben van,
szellemi és gyakorlati társam
Lala - talpraesett
talpra esett lettem végre. talponálló.
két lábbal a Földön.
tudom ki vagyok.
itt vagyok. itthon vagyok.
igen!

Namasté, Ámen