Szalay Heni

BUDAPEST

Megfordultam. Egyszer-re. 527-szer.
Amikor kisütött a Nap, sírtam.
Nem én mozdultam. A középpontom mozdított. Fordultunk.
Ahogy a szél borzolja a víz felszínét, mely ragyog a Nap sugaraitól,
így szeretnék élni. Körkörösen.
A tavasz
A nyár
Az ősz
A tél
mindig lesz
és mindig gyönyörű lesz
mind-(k)örökké való(s)
és szabad

Átlélegezni a Földanya fájdalmát..
neki is fáj
de, másképp, mint nekünk,
embereknek

Engedi, hogy történjen minden
a fájdalom is
egy pillanatra sem szenved
néha sír, néha dühöng, sokszor nevet
vagy csak gyengéden mosolyog
nem ismeri a félelmet
csak az emberekét
V A N

Szelíden beszél hozzám.
Tegnap meghallottam a hangját.
Szeretnék többször figyelemmel és szeretettel
f o r d u l n i
felé, vele, érte…

Olyan lenni, mint Ő.
Az lenni, aki vagyok.
Én is a Föld vagyok.

Talán ez a szeretet.
Az egyéválás öröme.
Talán ez az Üdv.
A Kegy-elem.