-
Gábor Goda
Város / City:
Budapest
Ország / Country:
Hungary (Magyarország)
Visszajelzés:
(english below)
Milyen rövid is egy óra. Mégis milyen ritkán adok magamnak ennyi időt: csak úgy lenni. Ajándék volt ez a „forduló idő” magamtól magamnak, tőlem nektek, tőletek nekem és egymástól egymásnak.
Eleinte a sok külső és belső zaj egyre hangosabb, és egyre bosszantóbb lett, míg egyszer csak elfogadtam, hogy soha sincs csend. Eszembe jutott egy korábbi forgásom tanítása:
A zaj a csend része.
És innentől kezdve már eltűnt minden elvárás és minden zavaró gondolat és megérkezett: a Szemlélődés.
És tényleg csend lett. A telefonomból olykor felcsendülő gongatás is csend volt.
Körbe fordultam, mégse ugyan oda érkeztem, mint ahonnan elindultam.
A legfontosabb mozdulat a körből való kilépés volt.
Visszanéztem a körre és láttam és megértettem.
Köszönöm nektek.
How short an hour of time actually is. And yet, how rarely I grant myself with this amount of time: simply being. The „turning time” was a gift from myself to myself, from me to you, and from you to me, and a gift from all of us to each other.
At first, there was much noise both on the outside and the inside, which became louder and more and more annoying, until the very moment I realized that there is never complete silence. I remembered the lesson that came to me during a former spin I did in the past:
Noise is part of silence.
From that moment on, all my expectations were gone, all the disturbing thoughts disappeared and what came was: the Contemplation.
And everything got quiet, indeed. Even the sound of the gong on my phone became part of the silence.
I spun around. And yet, I did not arrive to the same place that I had started from.
Thank You!
Milyen rövid is egy óra. Mégis milyen ritkán adok magamnak ennyi időt: csak úgy lenni. Ajándék volt ez a „forduló idő” magamtól magamnak, tőlem nektek, tőletek nekem és egymástól egymásnak.
Eleinte a sok külső és belső zaj egyre hangosabb, és egyre bosszantóbb lett, míg egyszer csak elfogadtam, hogy soha sincs csend. Eszembe jutott egy korábbi forgásom tanítása:
A zaj a csend része.
És innentől kezdve már eltűnt minden elvárás és minden zavaró gondolat és megérkezett: a Szemlélődés.
És tényleg csend lett. A telefonomból olykor felcsendülő gongatás is csend volt.
Körbe fordultam, mégse ugyan oda érkeztem, mint ahonnan elindultam.
A legfontosabb mozdulat a körből való kilépés volt.
Visszanéztem a körre és láttam és megértettem.
Köszönöm nektek.
How short an hour of time actually is. And yet, how rarely I grant myself with this amount of time: simply being. The „turning time” was a gift from myself to myself, from me to you, and from you to me, and a gift from all of us to each other.
At first, there was much noise both on the outside and the inside, which became louder and more and more annoying, until the very moment I realized that there is never complete silence. I remembered the lesson that came to me during a former spin I did in the past:
Noise is part of silence.
From that moment on, all my expectations were gone, all the disturbing thoughts disappeared and what came was: the Contemplation.
And everything got quiet, indeed. Even the sound of the gong on my phone became part of the silence.
I spun around. And yet, I did not arrive to the same place that I had started from.
Thank You!