Akik fordulnak

Az erdőben egy keresztút közepén fordultam. Észak éppen két út közé esett, s a negyedórák felénél kellett pont az egyik út felé néznem.
Az első negyed nagyon hosszúnak tűnt, már régen megérkeztem a jelzett irányba, mégsem szólalt meg a gong, s azon morfondíroztam, talán mégsem indult el a hanganyag...aztán amikor gondult egyet, megnyugodtam, már tudtam mennyi egy negyed. A második negyedben hajszál pontosan tettem meg, épp akkor álltam irányba, amikor kondult. A harmadikat csak egy kicsit siettem el, és a negyedik is majdnem pontos volt.
Eleinte kerestem a szinte mozdulatlan laza "helyes" álló testhelyzetet, fej felfelé, farokcsont lefelé törekszik, izületek lazák, puha légzés... Az első tíz percben ez megfelelő feladat volt, aztán elfáradtam benne. Ettől kezdve - álló helyzetben és a megfelelő irányba fordulva - jóga pozíciókat vettem fel és tartottam ki, mint lábujjhegyen állva páros karral felfelé nyújtózás, faállás, stb. Minden ászana után ment megint egy ideig a laza állás. Fél óra után már dinamikusabb gyakorlatokat is végeztem.
Élveztem az erdő hangjait, egyidejűleg hallottam a távolból az autópálya morajlását is.
A látvány minden pillanatban feltöltő volt: az erdő alkotóelemeinek változatossága horizontálisan, a lombkoronák és az ég találkozása vertikálisan a fejem fölött. Élveztem, ahogyan közelítettem az utakhoz, befordultam, éppen irányba álltam és szemléltem, ahogy elkeskenyedve eltűnnek a távolban.
Kétszer jöttek arra más emberek, mindkétszer abból az irányból érkeztek, amelynek éppen háttal álltam. Köszöntek, s én visszaköszöntem.
Maradandó élmény volt. Köszönöm!
Különböző koncepciókkal szívesen ismételném. Nagy kihívás lenne egy óráig mozdulatlanul állva csak fordulni.

Izgatottan vártam a napot ... felmerült bennem néhány különleges hely, de végül a kézenfekvő megoldást választva, itthon a kertünkben jelöltem ki a kört.
A kör közepére egy bontott burkolólapot tettem, amely hajdan az egri bazilika padlójának volt a része, erre álltam 18 órakor.
Csukott szemmel figyeltem az érzéseimet. A külső zajok, az utca , a szomszédok zajai eltávolodtak, ... a kertünk madarai pedig segítettek abban, hogy egyre inkább a természet részének érezzem magam.
Bizsergető érzés a talpamban, a tenyeremen ... micsoda energiák, Új Zélandi emlékek villannak be. Vajon ott is forog most valaki? Szerintem igen.
Kb a huszadik perc környékén furcsa érzés ... miért nem vagyok mezítláb? Olyan jó lenne úgy érezni a talajt.
... Pár csepp eső ... milyen izgalmas lenne, ha eleredne rendesen, nem vágyom arra, hogy bőrig ázzam, de nem zavarna.
Egy újabb gondolat ... itt a kertünkben meztelenül is fordulhatnék. Nem zavarnék senkit, és milyen felszabadult érzés lenne. Legközelebb kipróbálom, ... és mi van, ha nem várok vele egy évet, miért ne tapasztalhatnám meg most? ... Csukott szemmel állok, fordulok tovább, de kilépek a cipőimből és lehúzom a zoknit is ... Így is kezdhettem volna. Kicsit hideg a kő, amin állok, de sokkal jobb érzés, mint cipőben. Reggelente is szeretem, ha mezítláb sétálhatok egyet a harmatos fűben. ... Gyorsan leveszem az ingem, a trikóm és kibújok a nadrágból is ... Pucéran folytatom a fordulatot. ... A természet része vagyok ... Milyen lenne megcsinálni a 24 órás fordulatot, így? Kibírnám-e vajon? Egyáltalán az hogy is van? Kaja nélkül biztosan kibírnám, meg állva is, de inni csak kellene ...meg éjszaka azért elég hideg is lehet ...
Szóval érdekes gondolatokat hozott elő ez az óra ...
Jó volt Veletek.
Köszönöm!

Odalenn begyújtották a kályhát.
Bizseregnek az ereim és világítanak.
A Föld a Nap.

A forróság szelíden áramló folyó.
Forrása a talpam alatt bugyog.
A Föld a Víz.

Kezemben a Föld.
Tágul a tér ijesztő végtelenné.
Eloldódott bennem az idő.

Fa vagyok.
Madarak hangja fúj, rezgeti ágaim.
Leveleim szárnyak.

Használtam a hanganyagot, köszönöm. 8 felosztást készítettem a talajon, így hozzávetőlegesen 7.5 percnyi idő intervallumokat rögzítettem a tudatomban. Nagyon kicsit korábban éreztem rendszerint a 15 perc idő elteltét, a gong hangokra a belső személyes időmhöz képest egy- két percet várnom kellett.
Minden 15 perc egység elején a légzésemre koncentráltam, majd ez állandósult. A tizenöt percek közepén elkezdtem a gerincemre figyelni. Minden második nyolcad során minimális mozdulatokkal egészítettem ki a mozdulatlan jelenlétet. Ezek a mozdulatok főképp vertikálisak voltak.

Köszönöm az élményt. Saját, hanganyaggal való munkám során folytatom a HumanTurn részvétel során felmerült belső folyamatot.